A shito ryu karate lényege, a gyökereiben rejlik.
A fent említett három fő okinawai irányzatból alakult ki a négy alapvető karate iskola az alábbiak szerint:

Nahate Gojuryu
Shurite Shotokan
Shurite + JuJitsu Wadoryu
Shurite + Nahate +Tomarite Shitoryu

Látható tehát, hogy egyedül a Shitoryu iskola az, amelyik valamennyi eredeti
okinawai stílust gyakorolja.
Ennek alapján küzdelmi rendszere a legsokoldalúbb, egyben a legéletszerűbb is. Formagyakorlatainak száma megközelíti a százat, míg más irányzatok 10 - 30 ilyen gyakorlatsorral rendelkeznek.
Szabad küzdelemben egyformán otthonos a különböző küzdőtávolságokban és taktikákban.
Technikái között a dobásokat, feszítéseket ugyanolyan természetesen használja, mint a védéseket, ütéseket, rúgásokat. Magasabb szinten a kitéréssel egyidőben végrehajtott, valamint az életpontokra (kyusho) irányuló ellentámadásokat preferálja.

A stílus megalapítója, korának legelismertebb harcművésze, Kenwa Mabuni (1889-1953) volt. Mabuni, a többi, későbbi stílusalapítótól eltérően mindhárom okinawai irányzatot tanulta, mégpedig azok legnevesebb mestereitől. Shuritét, toudi jutsut tanult "Anko" Yasutsune Itosutól (1831-1915), Nahatét tanult Higashionna Kanryotól (1853-1916), Tomaritét pedig Seisho Aragakitól (1840-1920). Ezen felül "fehér daru" stilust gyakorolt Go Kenki kínai mesterrel. De Mabuni más harcművészeteket is gyakorolt, mint például tegumit (okinawai bírkózás), kobudot, kenjutsut.

Kenwa Mabuni 1918-ban, otthonában megalapította a Toudi jutsu Kenkyukait, egy, a kínai harcművészeteket tanulmányozó egyesületet. Így az ő házában találkoztak és edzettek a kor leghíresebb harcművészei. Ennek a szervezetnek létrehozása volt annak a folyamatnak az első lépése, amelynek végén a Dai Nippon Butokukai hivatalosan is elismerte a karatét és az íly módon "japán" harcművészetté válhatott, hogy később elindulhasson világhódító útjára, mint ahogy azt annak előtte már a judo megtette.

Szintén Mabuni mester nevéhez fűződik a "Bubishi" “szakmai biblia” okinawai leírása és publikálása. Ez a kínai kungfu tehnikáinak titkos gyűjteménye volt, s hosszú időn keresztül minden harcművészeti irányzat elsajátításának alapja.

1939-ben, amikor a Japán Harcművészeti szervezet hivatalosan is bejegyezte Kenwa Mabuni rendszerét, megkülönböztető nevet kellet adni neki. Először ez a megjelölés "Hanko ryu" (fél-szív stílus) lett, a két legfontosabb tanító emlékére, de később azok neveiből "Shito ryu" -ra módosult. Ito su = Shi Higa shionna = To

Japán, legfőként Osaka és környéke után, a többi stílushoz hasonlóan a shito
ryu is elterjedt a világban, igaz, azoknál lassabban és sokkal inkább megőrizve
a tradíciókat és a családi "titkokat".
A Mabuni mester által alapított shitoryu stílus hivatalos világszervezete a "shito
kai".
Az alapító mester egyenes, közvetlen vonalán kívül, mára többfajta shitoryu iskolát különböztethetünk meg, melyek jórészt Kenwa Mabuni közvetlen tanítványainak neveihez fűződnek.
A legismertebbek ezek közül:
Chojiro Tani - Tani ha Shitoryu
Ryusho Sakagami - Itosukai
Abe Hachiro - Abe ha Shitoryu
Kokuba Kosei - Motobu ha Shitoryu
Teruo Hayashi - Hayashi ha Shitoryu
Magyarországra a shitoryu stílus először 1978-ban, Matilde de Jesus Pitty Hernandez, panamai származású karate mester révén jutott el, de mára a shito karate szervezetei közül több is képviselteti magát.

Magyarországon az egyetlen, az alapító mester által létrehozott karateiskola hivatalos világszervezete, a WSKF (World ShitoKai Karate Federation) által elismert és regisztrált szervezet azonban kizárólag a Magyarországi Shitokai Karate Szövetség.