Az edző / edzőterem kiválasztása rendszerint kényelmi szempontok szerint dől el, (mint például: "az iskolában úgyis van karate, így legalább később kell menni a gyerekért és nem külön kell elvinni valahova.) mintsem aszerint, hogy igazán hol a legjobb a tanítás, akár szakmailag, fizikálisan, vagy mentálisan. Pedig iskolát, munkahelyet sem aszerint választunk, hogy melyik van a hozzánk legközelebbi sarkon.

A mozgás szeretete, az az iránti igény kialakítása pedig rendkívül fontos, hiszen ez végig kíséri egész életünket.

Minden statisztika azt mutatja, hogy a gyerekek, fiatalok egészségi, fizikai állapota súlyos problémákat mutat. A szülők nagy részének mégis csak az a fontos, hogy a gyerek jól tanuljon, hiszen "az iskola és a tanulás az első". Ez nem is kérdés.
Gondoljuk meg azonban, hogy felnőttként az iskolában tanultaknak (főleg általánosban és középiskolában) hány százalékát használjuk ténylegesen. Hányszor volt szükségünk pl. a Pitagorasz-tételre, vagy a hidroxivegyületek telített szénatomjaira, vagy esetleg arra, hogy hány hexameterből áll az Odüsszeia.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy feleslegesen, felesleges dolgokat tanulunk, de azt mindenképpen, hogy nincs egyensúly.

A jelenlegi trend szerint az iskolai teljesítés és kötelességek elnyomnak minden más affinitást. Fel kell ismernünk azt, hogy a gyerek áll a középpontban és őt három nagyon erős pillér kell, hogy támogassa. Ez pedig: a család, az iskola és az edzés. Ahhoz, hogy a gyerek jelleme megfelelő irányban fejlődjön és megszilárduljon, az őt érő impulzusoknak is egyirányba kell hatniuk Nagyon fontos, hogy ami a családban pozitív megítélést kap, az az iskolában és az edzőteremben megerősítést kapjon és fordítva. Az egységes értékrend elve elengedhetetlen! "Hogy ez a matek tanár milyen hülye", vagy "ne hallgass az edződre, majd én megmutatom, én is csináltam", esetleg "mondd meg apádnak, ne szóljon bele, ehhez én jobban értek" A gyerekek nevelése nem a nevelő felek presztízs kérdése! Amiért az egyik helyen dicsérnek, azért nem lehet a másik helyen büntetni. Ha az edzésen valamiért elmarasztalnak, azért a tornaórán nem járhat ötös.

Bevett, ámde rossz pedagógiai gyakorlat, hogy a gyereket eltiltják az edzéstől, mert mondván "ezt szereti a legjobban, tehát ezzel lehet a legjobban büntetni!" Nagy valószínűséggel pont az edző, illetve az edzés hatására fog a büntetés oka megszűnni.
A jó megoldás inkább a közös ráhatás!
Egységes, egyöntetű és világos elvárást kell felállítani, valamint egymást pozitívan erősítő, ám adott esetben más-más szemszögből megmutatkozó példamutatást, szemléltetést kell alkalmazni Ehhez a szülőknek, tanároknak, edzőknek következetesen és szorosan együtt kellene működniük.

A három fórum ki kell, hogy egészítse egymást.

A család emocionálisan érheti el a legjobb hatást.
Az iskola az érdeklődés felkeltésével, annak folyamatos fenntartásával, az immáron, a gyerek által igényelt ismeretek átadása közben, annak segítségével egyént és közösséget formál.
A sport önkéntes választás, ezért a pedagógiai hatása igen erőteljes. Sajnos nincs megfelelő információ-áramlás a nevelésben közreműködő felek között. Ez akkor is nagy veszélyeket rejt, ha külön-külön mindannyian kiválóan végzik munkájukat.
Az egységes és közös neveléshez a feltételek felülről nem biztosítottak, de a résztvevőknek a "csapatmunkát" egymás közt meg kell oldaniuk. Fel kell ismerni a felelősséget és ez a felelősség olyan nagy, hogy ami a nevelőkön múlik, azt a tökéletest legjobban megközelítően kell elvégezni.
És hogy mi lehet ma reális cél?
Olyan embereket nevelni, akik legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint készülnek fel, nyitottak a kihívásokra és egészséges szellemmel kedvüket lelik a becsületes küzdelemben.

Szénási Zsolt